Az első részben arról volt szó, hogy a sebességkorlátozás akár az útszakasz áteresztő képességének növelését is szolgálhatja. A kommentekben rávilágítottunk arra is, hogy a városi sebességhatárokhoz "szoktatás" is közrejátszik. Most is maradunk a városban, azt járjuk körbe, hogy mi indokolta annak idején, hogy lakott területen belül 60-ról 50 km/h-ra csökkentsék a megengedett sebességet.
"Én 60-al ugyanúgy tudok közlekedni, mint 50-el!"
Hát persze... Már tudjuk, hogy a megálláshoz nem csak jó fék kell, de jó reflexek is. Meg is szoktuk kérdezni a hallgatóságot, hogy mit gondolnak:
"Ha egy felbukkanó akadály előtt 50 km/h-ról éppen meg tudok állni, mennyivel ütöm el azt, ha 10 km/h-val gyorsabban megyek?" Tehát mi a különbség az ütközési sebességben, ha 50 helyett 60 km/h-val mentem az észleléskor.
Az első tipp a 10 km/h szokott lenni, de van aki 20-ig is el mer menni a becsléssel.
Szimuláció...
Nézzük meg a fenti értékekkel egy gyalogos és egy autó ütközését a számítógépes szimulációban.
Ki tartja még a tippjét? De mielőtt megnézzük a pontos számokat, egy kis történelem.
1993. március 1.
Ezen a napon korlátozták 50-re a lakott területen belüli sebességet. A rendszerváltozás után a gépjárművek szabadpiaca olyan hatást eredményezett, amire a hazai gépjárművezetők nem voltak felkészülve. Az addigi homogén gépjárműpark helyét gyorsan átvette a nyugaton levedlett, de itthon még luxusnak számító autók hada. (Emlékezzünk a Kadett-ekre és az egyes-kettes Golfokra.) Nyomta is minden sofőr, ahogy a csövön kifért, ami meg is látszott a halálos balesetek számában.
[Forrás: ORFK-OBB]
A rendszerváltás éveiben 1600-ról közel 2500-ra növekedett az évente(!) közlekedési balesetben elhunytak száma. A helyzettel valamit kezdeni kellett, és a tőlünk nyugatra már régóta alkalmazott városi sebességkorlátozást nálunk is bevezették. A diagramon is látható, hogy – többek között az intézkedés hatására – 1995-ben újra a rendszerváltás előtti szinten volt a mutatószám.
Lássuk a számokat!
Készítsük elő a négyjegyű függvénytáblázatot és a koncentrációnkat, mert a következő képletek alkalmasak a nyugalom megzavarására. :)
A reakcióidőt és a fékfelfutási időt az egyszerűség kedvéért – összesen – 1 másodpercnek vesszük. 50 km/h-val 1 másodperc alatt kb. 13,9 métert teszünk meg. (A km/h értéket egy egyszerű 3,6-es osztással m/s-ba válthatjuk át.)
Aztán lassulni kell! A mozgási energiánkat hővé fogjuk alakítani:
Az egyenlet bal oldalán munka, a jobb oldalán mozgási energiák szerepelnek. Azért lesznek egyenlőek, mert a súrlódási munka fogja "biztosítani" a sebességcsökkenést. Ha nincs ütközés, akkor a vütk értéke 0, tehát a teljes mozgási energia hővé alakult a súrlódás során. Ebben az esetben a fenti egyenletből – kis átrendezéssel – kifejezhető a megálláshoz szükséges út hossza (s):
A lassulásunk – jó körülményeket feltételezve – legyen most 7,5 m/s². Gyors behelyettesítés és megkapjuk, hogy 12,86 méterre lesz szükségünk a megálláshoz.
A reakció idő alatt haladtunk 13,9 métert, a fékezés alatt pedig megtettünk további 12,86 métert, tehát végül valamivel kevesebb, mint 27 méteren állítottuk meg a kocsit.
Kicsit odalépünk és 60...
Ha 10 km/h-val gyorsabban megyünk, akkor a reakcióidő alatt megtett utunk már 16,67 méter lesz (60/3,6). Az ütközési sebesség számításhoz pedig kicsit okoskodnunk kell, hiszen az elképzelt akadályunknál nem nulla lesz a sebességünk. Nem ragozom túl, a fenti energiaegyenletünket most az ütközési sebességre rendezzük, ami így fog kinézni:
Ebben újra ott van az s úthossz, ami most az effektív lassításra fordítható szakaszt jelenti. Bár ugyanakkora távolságra voltunk az észleléskor az akadálytól, mint az 50 km/h-s esetben (kb. 27 méter), de tekintettel arra, hogy a nagyobb sebesség miatt a reakcióidő alatt megtett utunk hosszabb lesz (16,67 m), kisebb szakasz marad a lassulásra.
Mennyi is? 26,75-16,67=10,08 – szóval 10 méter. Most már kezd gyanús lenni, ugye? 50-ről is kellett majdnem 13 méter, most meg 60-ról van 10... na lássuk az utolsó képletet, amiből az ütközési sebességet tudjuk kiszámolni:
HOPPÁ! Csak 10-el mentem gyorsabban, és 40-el gázolom el a gyalogost, aki előtt meg tudtam volna állni, ha 50 km/h-val megyek!
Hatások
Egy gyalogos szempontjából ez kb. akkora ütközés, mintha kiugrana egy panelház 2. emeletéről, és viszonylag kemény dologra esne.
Nehéz szülés volt, de most már látjuk:
- az 50 km/h-ás sebességkorlátozás – de leginkább annak betartása és megértése – életeket ment meg!
- az ütközés sebessége nincs egyenes arányosságban a sebességtúllépés mértékével, sőt!
- egy, a fent vázolt gázoláshoz hasonló eset még "szerencsés" esetben is súlyos sérüléseket okoz, de akár halálos kimenetelű is lehet. A BTK vonatkozó passzusait majd egy következő cikkben részletezzük.
Úgyhogy csak Óvatosan!
